Nagy készülődés előzte meg ezt a hagyományt teremtő alkalmat, mely a családokkal történő együttlétet, közös ünneplést jelentette. Megismertettük velük a régi történetet Mártonról és a libákról, megalapozva a várakozást, a készülődést. Óvodánk különböző helyein találkozhattunk libákkal, melyeket csoportjaink más – más módon, eltérő technikákkal jelenítettek meg. Előzetesen, nagy lelkesedéssel készültek a kis lámpások a gyermekeink keze által, hogy az ünnep fényét hozzák a kora délutáni sötétségbe. A megrendezés napján már szürkületben gyülekeztek a családok, jó melegen beöltözve, hiszen kint, az udvaron szerveztük az ünneplést. Libazsíros kenyérrel, meleg teával kínáltuk az egybegyűlteket, kicsik és nagyok jóízűen fogyasztották, miközben már felcsendültek a táncba hívó népzene hangjai. Katona Gabriella, – aki népi táncot és játékokat tanít rendszeresen a gyerekeknek, – megmozgatta, táncra hívta a jókedvű társaságot. Együtt roptuk körben, párban, libasorban a népi dallamokra, mely tudvalevőleg kedves magyar szívünknek. Ezt az érzést kívántuk előcsalogatni népdalokkal, népi hangszeres játékkal. A fergeteges tánc után kissé megpihenve, lecsendesedve új helyszínre terelődött a figyelem; Laura és Réka néni, a Pillangó csoport óvodapedagógusai bábozással szórakoztatták az ünneplőket. Felidézték a Márton napi történetet. Együtt mondókázva, verselve és énekelve kapcsolódhattunk be az előadásba. Lezárva a nap eseményeit, meggyújtottuk kis lámpásainkat, és körüljárva az óvodát, énekkel és verssel hirdettük; a szerénység győzelmét, és azt, hogy a jó mindig elnyeri jutalmát. A kis lámpások fénye kísérte a családokat a hazafelé vezető úton.
Udud Katalin
óvodapedagógus
