Legnagyobb örömünkre, szeptember elején megérkeztek az új óvodásaink.
Számukra augusztus utolsó hetében tartottunk családos beszoktatást,
melynek célja az, hogy a gyermekek, a számukra érzelmi biztonságot jelentő családtagokkal együtt ismerkedjenek meg az új környezettel. Találkozzanak az óvodapedagógusokkal és minden felnőttel, aki segíteni fogja őket az óvodai élet mindennapjaiban.
A befogadás napjaiban lehetőség nyílt kipróbálni a csoportszoba játékait, felfedezni az óvoda udvarát, és ismerkedni a leendő csoporttársakkal.
Szeptember első hetétől a gyermekek egyéni igényeit figyelembe véve kezdődött meg az „önálló ovis élet.”
Azok, akiknek még nehéz az elválás, csak egy-két órát töltöttek az óvodában, a bátrabbak már ott is ebédeltek.
A bölcsődéből érkezők hozzászoktak, hogy „anya elmegy, de majd értem jön”, így ők már az ovis ágyban aludtak, bár köztük is voltak akik tiltakoztak, hiszen új környezetbe kerültek.
Az óvoda felnőttjei lassan megismerték az egyéni igényeket, sajátosságokat. Ki az, aki hamarabb elfárad, mint a többiek? Ki az, aki nem csak a „Nyunyókát”, hanem a saját párnáját is igényli? Ki az, aki elutasít valamilyen élelmiszert? Fontos kérdések kerültek terítékre, hiszen a hatékony nevelés nem létezik a gyermek ismerete nélkül.
Az óvodai befogadás minden gyermeknél más ütemben zajlik, hiszen mindegyikük másképpen éli meg a szülőtől való elválást, az új környezethez való alkalmazkodást.
Sok esetben a szülőnek is idő kell, hogy „el tudja engedni” gyermekét. Ezt figyelembe véve folyamatosan tájékoztattuk a szülőket az aktuális nap eseményeiről.
A beszoktatási folyamat tervezett rugalmasságával igyekszünk biztosítani a megfelelő időt és teret az óvodával való összehangolódásra gyermeknek és a családoknak egyaránt.
