Óvodánkban a kiscsoportosok beszoktatása alatt a fokozatosságra törekedtünk, melyben a szülők maximálisan a segítségünkre voltak. Az a gyermek, akinek egy kicsit nehezebb volt az elválás, ő érte egy kicsit korábban érkeztek a szülők, majd a későbbiekben ezt az időintervallumot növeltük.
A gyermekek nagy része járt korábban bölcsődébe, ezért nekik nem volt újdonság a sok játszópajtás, sokan ismerték is már egymást, akár a játszótérről is, így egészen gördülékeny volt a beilleszkedésük. Ahhoz, hogy ezt megkönnyítsük nekik, rengeteget játszottunk ismerkedős játékokkal, felfedeztük a csoportszobát, a játékokat, az óvoda rejtett zugait, udvarát és persze kívülről is jól megcsodáltuk az épületet és a kertet. Elkezdtük megtanulni az óvodai szokásokat és szabályokat is.
Természetesen voltak nehéz pillanatok és könnycseppek, de minden kisgyermek mosolyogva indult haza a nap végén. Vidáman és kíváncsian várjuk az előttünk álló heteket, hónapokat, szeretnénk egy összetartó közösséget kialakítani.
A nagycsoportos gyermekek életében is nagy változást hozott a szeptember. A Napsugaras gyermekek egy része elballagott az iskolába, és egy része pedig a Maci csoportból érkezett. Az őket körülvevő pedagógusokkal is így történt!
Veronika óvó néni újonnan érkezett, így mindenki számára a szeptemberi hónap az ismerkedéssel, az összeszokással, a szokásrendszer kialakításával telik.
A Napsugaras gyermekek egymással is ismerkedtek, viszont jól ismerik az óvoda zegzugos járatait, mely nagy segítség az új óvodapedagógusnak.
Az első napokban a gyermekek nagyon szépen kezdték meg az új tanévet. Kíváncsian és érdeklődően, barátsággal üdvözölték és fogadták el az új óvó nénit.
„Ó, napsugár, ó napsugár én szeretlek nagyon! Jöjj el hozzám minden hajnalon. Olyan jó lenne, ha így kezdődne minden új napom” (Halász Judit)
