A farsang nálunk mindig az év egyik legizgalmasabb, legmesésebb időszaka. Idén a magyar néphagyományokkal ismerkedtünk, külön figyelmet szentelve a mohácsi busók világának, de bepillantást nyertünk a velencei karnevál varázslatos forgatagába is. Természetesen a vidámság jelképe, a bohóc sem maradhatott ki egyetlen csoport életéből sem.
Az álarcok és maskarák mögé bújva a gyerekek igazán felszabadultan élhették meg a fantázia világát – ilyenkor bárkivé válhatnak, minden lehetséges, bármi megtörténhet. Verseny- és ügyességi játékok, bolondozás, tréfás feladatok, dínom-dánom és finomságok tették felejthetetlenné az ünnepet.
Hálás szívvel köszönjük a szülők támogatását a csodálatos jelmezekért és a finomságokért. Ezek nélkül nem lett volna ilyen kerek a farsangi mulatság!
Amikor kellőképpen kimulattuk magunkat, elérkezett a télbúcsúztatás ideje. A pedagógiai programunkhoz hűen kiszebáb égetéssel köszöntöttük a tavaszt. A leányruhába öltöztetett szalmabáb a telet, a betegséget, a gondokat és a rossz tulajdonságokat jelképezte. A gyerekek egy-egy „gondűző” cédulán megnevezték, mitől szeretnének búcsút venni, majd a kiszére bízták, aki a tűzben „magával vitte” mindezt. Különös volt ez az égetés, mert a kiszét havazásban kísértük az útján.
Később a lángok fényében együtt reméltük, hogy a tél egy időre valóban elköszön, és helyét átveszi a napsütés, a tavasz.
Hogy a rituálé ereje mennyire lesz hathatós? Az elkövetkező hetek megmutatják…
